Fortbildungskurs am Bodensee, 5. Tag - - Halász Judit, Volter Etelka

 Fortbildungskurs am Bodensee, 5. Tag - - Halász Judit, Volter Etelka

 

Elérkezett a képzés utolsó napja. Hihetetlen gyorsan elszaladt az idő. Bevallom, alapvetően nem vártam túl sokat egy nyelvtanfolyamtól, de minden képzeletemet felülmúlta. Azt azért el kell mondani, hogy teljesen mindegy, hogy előzetesen milyen tanfolyamot választottunk, a nyelvi szintnek megfelelően besoroltak egy csoportba. Hozzávetőleg úgy működhetnek, hogy év elején elindul egy-egy csoport, akik a szintnek megfelelő kurzuskönyvből tanulnak. Sokan jönnek akár egy éves tanfolyamra is. Két-három hétig vesznek egy leckét. A többiek, akik egy, esetleg két hétre jönnek, bekacsolódnak a csoport munkájába. Így pl. az én csoportom a B2-es kurzuskönyvből tanul, most éppen a 12-es leckénél tartanak, így én ebben a témában kapcsolódtam be. Figyelnek arra is, hogy ne ugyanaz a tanár legyen egész héten, csütörtökön cserélnek. Előfordul az is, hogy a délutáni órát egy harmadik tanár tartja. Sok középiskolás korú fiatal van, talán a legtöbben Kínából, de van vietnámi, ausztrál, török, koreai és maláj is. Néhányan azért tanulnak németül, hogy majd a középiskolát Németországi iskolában szeretnék elvégezni. A szomáliai és iráni fiú például egy elektronikai szakközépiskolába készül. De volt a csoportomban volt olyan középkorú nő, aki francia Svájcból költözött át Zürichbe, viszont állást csak akkor kap, ha a B2-es vizsgát leteszi. Az olasz Svájcból jövő fiú Zürichben folytatja majd egyetemen a tanulmányait matematika-filozófia szakon, neki ehhez kell a német nyelvismeret.

 Utolsó nap lévén megkaptuk a kurzus elvégzését igazoló oklevelet, a délutánunk szabad volt.

Először még gondoltunk arra, hogy elutazunk egy közeli helyre, végül úgy döntöttünk, hogy Lindau olyan szép kisváros, hogy nem megyünk sehova. Először cél nélkül bóklásztunk és gyönyörködtünk a régi épületekben. Hallottuk, hogy van egy Nobel-díjasokat bemutató „sétány”. Gondoltuk, hogy ezt megkeressük. Azt hittük, hogy ez valóban egy sétány, ahol a neveket tartalmazó táblákat láthatunk. Kiderült, hogy nem erről van szó. Egységes oszlopok találhatók szanaszét szórva a városban, amiken témánként néhány tudós fényképe, nevük és a munkásságuk olvasható. Na most ezt nem úgy kell elképzelni, mint egy lexikon szócikkét, hanem inkább úgy, mint egy képregényt. Közérthető nyelvezettel elmesélik, hogy mi a kutatás lényege, jópofa rajzokkal színesítik, akár egy általános iskolás gyerek is felfogja. Persze mindez a tábla egyik oldalán németül, a másikon angolul. A táblák tetején általában egy gömb alak van, ehhez illesztve valami olyan szimbólum, ami az adott kutatási témához kötődik. Hihetetlen jó kezdeményezés, nagyon élveztük. Addig gyalogoltunk, amíg mindet meg nem találtuk. Sajnos nem teljes a lista, nem szerepel minden Nobel-díjas, így úgy döntöttünk, hogy a két legújabb magyarral kiegészítjük a kollekciót…

 

Közben pihenésképpen betérünk az Augusztin Buchcaféba. A finom sütemény és kávé mellé, több ezer könyv közül válogathattunk a lányregénytől a filozófiai műveken át a tudományos könyvekig. Órákat el lehetne itt tölteni.

Útközben még elhaladtunk egy játszótér mellett, ahol minden fából volt, de a legjobban az tetszett, hogy a csúszda egy hatalmas faelefánt ormánya volt.

Este összecsomagoltunk, hogy reggel a legelső vonattal elindulhassunk Münchenbe, hiszen az ideutazás viszontagságai után nem tudtuk, mire számíthatunk.

Folyt. köv.

Peta, Jutka

Der letzte Tag der Ausbildung ist gekommen. Die Zeit ist unglaublich schnell vergangen. Ich gebe zu, dass ich grundsätzlich nicht allzu viel von einem Sprachkurs erwartet habe, aber er hat alle meine Erwartungen übertroffen. Es muss gesagt werden, dass es völlig egal ist, welchen Kurs man im Voraus gewählt hat, man wird entsprechend dem Sprachniveau in eine Gruppe eingeteilt. Das funktioniert in etwa so, dass zu Beginn des Jahres eine Gruppe startet, die aus einem dem Niveau entsprechenden Kursbuch lernt. Viele kommen sogar für einen einjährigen Kurs. Sie nehmen zwei bis drei Wochen lang an einer Lektion teil. Die anderen, die für eine oder vielleicht zwei Wochen kommen, schließen sich der Arbeit der Gruppe an. So lernt beispielsweise meine Gruppe aus dem B2-Kursbuch, derzeit sind sie bei Lektion 12, sodass ich mich diesem Thema angeschlossen habe. Es wird auch darauf geachtet, dass nicht die ganze Woche derselbe Lehrer unterrichtet, sondern donnerstags gewechselt wird. Es kommt auch vor, dass der Nachmittagsunterricht von einem dritten Lehrer gehalten wird. Es gibt viele Jugendliche im Sekundarschulalter, die meisten kommen wohl aus China, aber es gibt auch Vietnamesen, Australier, Türken, Koreaner und Malaysier. Einige lernen Deutsch, weil sie die Sekundarschule in Deutschland absolvieren möchten. Der somalische und der iranische Junge bereiten sich beispielsweise auf eine Fachoberschule für Elektronik vor. In meiner Gruppe war aber auch eine Frau mittleren Alters, die aus der französischsprachigen Schweiz nach Zürich gezogen ist, aber nur dann eine Stelle bekommt, wenn sie die B2-Prüfung besteht. Der Junge aus der italienischsprachigen Schweiz wird in Zürich sein Studium der Mathematik und Philosophie fortsetzen, dafür braucht er Deutschkenntnisse.

Da es der letzte Tag war, erhielten wir das Abschlusszertifikat für den Kurs und hatten den Nachmittag frei. Zuerst dachten wir daran, einen Ausflug in die nähere Umgebung zu machen, aber schließlich entschieden wir uns dafür, Lindau zu erkunden, da es eine so schöne Kleinstadt ist. Zuerst schlenderten wir ziellos umher und bewunderten die alten Gebäude. Wir hatten gehört, dass es eine „Promenade” gibt, auf der Nobelpreisträger vorgestellt werden. Wir beschlossen, diese zu suchen. Wir dachten, dass es sich tatsächlich um eine Promenade handelt, auf der wir Tafeln mit den Namen sehen können. Es stellte sich heraus, dass dem nicht so war. Überall in der Stadt stehen einheitliche Säulen, auf denen pro Thema die Fotos einiger Wissenschaftler, ihre Namen und ihre Werke zu sehen sind. Das muss man sich nicht wie einen Lexikoneintrag vorstellen, sondern eher wie einen Comic. In leicht verständlicher Sprache wird erklärt, worum es bei der Forschung geht, und mit lustigen Zeichnungen illustriert, sodass es sogar ein Grundschulkind verstehen kann. Natürlich steht alles auf der einen Seite der Tafel auf Deutsch und auf der anderen Seite auf Englisch. Oben auf den Tafeln befindet sich in der Regel eine Kugel, zu der ein Symbol passt, das mit dem jeweiligen Forschungsthema in Verbindung steht. Eine unglaublich gute Initiative, die uns sehr gefallen hat. Wir sind so lange herumgelaufen, bis wir alle gefunden hatten. Leider ist die Liste nicht vollständig, es sind nicht alle Nobelpreisträger aufgeführt, daher haben wir beschlossen, die Sammlung mit den beiden neuesten ungarischen Preisträgern zu ergänzen...

Zwischendurch kehren wir zur Erholung ins Augusztin Buchcafé ein. Neben leckerem Kuchen und Kaffee konnten wir aus Tausenden von Büchern wählen, von Mädchenromanen über philosophische Werke bis hin zu wissenschaftlichen Büchern. Hier könnte man Stunden verbringen.

Unterwegs kamen wir an einem Spielplatz vorbei, der komplett aus Holz gebaut war. Am besten gefiel uns, dass die Rutsche der Rüssel eines riesigen Holzelefanten war.

Am Abend packten wir unsere Sachen, um am nächsten Morgen mit dem ersten Zug nach München zu fahren, denn nach den Strapazen der Anreise wussten wir nicht, was uns erwarten würde.

Fortsetzung folgt.

Peta, Jutka