Ich schulde euch ja noch den Bericht vom 2. Tag. Aber wenn ich’s mir recht überlege, hab ich eigentlich noch gar nichts über den Kurs erzählt, an dem ich hier teilnehme. Der Kurs heißt „Diversified Classroom“. Das Thema fand ich ziemlich spannend, weil ich in letzter Zeit immer öfter erlebe, dass die Unterschiede beim Wissenstand und bei der Motivation meiner Schüler riesig sind. Da dachte ich mir: so ein Kurs könnte echt hilfreich sein, um neue Ideen zu bekommen, wie man Lernende mit völlig unterschiedlichen Hintergründen besser integrieren kann.
Wie sich hier in der Sprachschule aber herausgestellt hat, wird der Lehrplan ziemlich locker gehandhabt. Egal, wer sich für welches Thema angemeldet hat – alle Teilnehmenden, die ungefähr auf C1-Niveau sind oder das Examen machen wollen, landen letztlich in meiner Gruppe. Und ehrlich gesagt passt das ja irgendwie perfekt: auch bei uns gibt’s große Unterschiede in den Sprachlevels, und so erlebe ich hautnah, wie der Lehrer damit umgeht.
Die Gruppe selbst ist echt klasse: total bunte Persönlichkeiten, und zum Glück super kommunikativ, egal auf welchem Sprachniveau. Altersmäßig ist alles dabei – von 14 bis 64 Jahren. Also jede Menge unterschiedliche Lebenserfahrung.
Unsere Gruppe setzt sich so zusammen: zwei Tschechen, ein Pole, eine Südkoreanerin, noch eine Ungarin, der süße chinesische Junge, über den Zsuzsi und Co. schon geschrieben haben, und Daniel. Den muss ich extra erwähnen, weil er einfach unbeschreiblich ist. Stellt euch einen superlässigen, typischen Teenie vor: Cap auf dem Kopf, Kopfhörer in den Ohren, Handy permanent in der Hand. Und trotzdem reagiert er sofort auf alles und kann jederzeit mitreden. Vater Ungar, Mutter Malaysierin, aufgewachsen in Australien, jetzt leben sie in der Schweiz. Ach ja, und all diese Sprachen beherrscht er auch. Zu meiner Überraschung spricht er sogar perfekt Ungarisch. Respekt!
Mein anderer Liebling in der Gruppe ist ein unglaublich kluger und fleißiger 14-jähriger Chinese. Er ist seit etwa einem Jahr in Deutschland, nur mit dem Ziel, so gut Deutsch zu lernen, dass er das C1-Examen schafft, dann hier aufs Gymnasium geht und später studiert. Danach will er zurück nach China. Und das alles komplett alleine – seine Familie lebt in China, er wohnt hier bei einer deutschen Gastfamilie. Nebenbei bringt er sich gerade auch noch Spanisch bei – seine dritte Fremdsprache. Wahnsinn. Ich wäre echt froh, wenn ich solche Schüler hätte.
Még mindig tartozom nektek a 2. napi beszámolóval. De ha jobban belegondolok, arról sem írtam még semmit, hogy milyen kurzuson veszek itt részt. A tanfolyam címe „Diversified Classroom”. Már a téma önmagában izgalmasnak tűnt, mert az utóbbi időben egyre gyakrabban tapasztalom, hogy a diákjaim tudásszintjében és motivációjában egyaránt hatalmasak a különbségek. Arra gondoltam: na, ez a kurzus pont jó lesz, hogy új ötleteket kapjak, hogyan lehet ennyire eltérő hátterű tanulókat jobban bevonni a munkába.
Aztán kiderült, hogy itt a nyelviskolában a tantervet elég lazán kezelik. Teljesen mindegy, ki milyen témára jelentkezett, végül mindenki, aki kb. C1 szinten van vagy erre a vizsgára készül, a mi csoportunkba került. És igazából ez így még jól is jött ki: nálunk is elég nagy szórások vannak a nyelvi szintek között, így első kézből láthatom, hogyan kezeli a tanár ezt a helyzetet.
A csapat amúgy szuper: nagyon színes társaság, és szerencsére mindenki tök kommunikatív – függetlenül attól milyen nyelvi szinten van. Korban is teljes a skála: a legfiatalabb 14, a legidősebb 64 éves.
A mi kis nemzetközi csapatunk így áll össze: két cseh hölgy, egy lengyel tanár, egy dél-koreai lány, még egy magyar tanár, az a cuki kínai srác, akiről már Zsuzsiék írtak, és Daniel. Őt muszáj külön kiemelnem, mert ő egyszerűen besorolhatatlan . Képzeljetek el egy totál laza, tipikus tinédzsert: sapka a fején, fülhallgató a fülében, telefon nonstop a kezében. És mégis mindenre azonnal reagál, mindig képben van, és simán bekapcsolódik a beszélgetésekbe. Apja magyar, anyja maláj, Ausztráliában nőtt fel, most Svájcban élnek. Ja, és az összes nyelvet beszéli is. Legnagyobb meglepetésemre még magyarul is tökéletesen tud. Le a kalappal!
A másik kedvencem a csoportban a hihetetlenül okos és szorgalmas 14 éves kínai fiú. Már körülbelül egy éve él Németországban. Azért jött, hogy olyan szintre hozza a német tudását, hogy le tudja tenni a C1 vizsgát, aztán gimibe járjon és később egyetemre. Utána vissza akar térni Kínába. És mindezt teljesen egyedül: a családja otthon él, ő pedig itt egy német családnál lakik. Mindezek mellett most épp spanyolul is tanul – ez a harmadik idegen nyelve! Komolyan, leesik az ember álla. Nagyon boldog lennék, ha ilyen diákjaim lennének.
Nachdem meine Nachmittagsstunden vorbei waren, dachte ich mir: ein bisschen Entspannung und Auftanken haben wir uns echt verdient. Also sind wir mal eben nach Österreich rübergehüpft (mit dem Zug gerade mal 10 Minuten) und haben einen Ausflug mit der Pfänderbahn gemacht. Die frische Luft, die Landschaft und der Blick auf den Bodensee – einfach atemberaubend!
Wobei Peta schon meinte, als sie im nach oben fahrenden Kabinchen nach unten schaute: „Da braucht man schon ein bisschen Mut, um hier einzusteigen.“ Aber ganz ehrlich: die Aussicht macht jede Schweißperle wett!
Amikor a délutáni óráimnak is vége lett, úgy döntöttem, igazán megérdemlünk egy kis kikapcsolódást. Felpattantunk a vonatra, és tíz perc múlva már Ausztriában voltunk. Ott Bregenzben mi is tettünk egy utazást a híres-neves Pfänderbahn-nal – A friss hegyi levegő, a gyönyörű táj és fentről a kilátás a Bodeni-tóra egyszerűen lélegzetelállító volt.
Igaz, Peta azért megjegyezte, miközben a felfelé tartó kabinból lepillantott: „Azért ahhoz kell ám egy kis bátorság, hogy ide az ember beszálljon”.
A panoráma fentről viszont minden esetleges szorongást megér!
A kirándulásunk során némi kulturális sok is ért. A kiváltója a Pfänderbahn WC-je falára kitűzött cédula volt. Nem német szakosoktól várom döbbenetem megfejtésének okát. Ja, és Ausztriában mindenhol ahol jártunk ingyen volt a pisi. A Keletiben, miután mint már tudjátok nem volt működő WC a vonaton, 400 Ft volt a megkönnyebbülés ára. És íme a rejtvény:
Judit, Peta
Csak nem ingyen (mondjuk ezt nem is remélem) pelus és törlőkendő van a kasszánál, ha esetleg szükség lenne rá? Lássuk be, ott minden kicsit más. :)
VálaszTörlésHát, az nem áll ott, hogy ingyen van-e, de még azt is el tudom képzelni. Mindenesetre még van miben fejlődnünk 2030-ig.
Törlés