DL: Festői Madeira, 4. nap

 

Kellemesen felhős napra ébredtem, a paplan szerű felhők csodálatosan beborították Funchal hegyeinek tetejét, festői volt a látvány. Ebben a remek panorámában sétáltam , ma önszántambó, az iskolába. Kicsit megirigyeltem a helyi lakosok vádliját, gondoltam, hátha nekem is alakul ezalatt a pár nap alatt. 

I woke up to a pleasantly cloudy day, the blanket-like clouds wonderfully covered the tops of the Funchal mountains, the view was picturesque. I walked in this great panorama, today I voluntarily went to school. I was a little jealous of the calves of the locals, I thought maybe I would develop them in the next few days.

Az iskolában kávészünetig a városi élet előnyeit és hátrányait tárgyaltuk, illetve a környezetre, legfőképpen a hőmérsékletre gyakorolt hatásait. Első konklúzió: a legjobbak a kisvárosok, ahol minden közel van, tehát nem kell autót használni, legfeljebb hétvégente, és mindenhol rengeteg növény vesz körül minket. Ezzel egyet tudok érteni, szerintem már egy Cegléd méretű városban sem indokolt feltétlenül az autó használata, az annál kisebb városokba, ha ugyan ott van az ember munkahelye és a gyerekek iskolája is, akkor meg végképp nem. Az autóhasználatot egyértelműen kiemelte Sérgio, rettentő káros hatásai vannak, légszennyezés, nyersanyagelhasználás, idegeskedés a dugók és a parkolóhely miatt. Azt mondta, hogyha ösztönözni lehetne az autóhasználat kerülését és vagy kerékpárral (akár elektromos kerékpárra, mert ugye dombosabb helyeken az indokolt) vagy tömegközlekedéssel helyettesíteni, sok jelenlegi problémánk megszünne. A következő nagy előrelépés az lenne, ha minden négyzetcentimétert benövényesítenénk. A növények mind a fizikai mind a mentális egészségünkre nagyon jó hatással vannak. A harmadik pedig a vásárlások komolyabb átgondolása. Régi diolgokat nem kicserélni, hanem megjavítani, elszakadt cipőt-ruhát megvarratni, turiból öltözni, túlcsomagolt és importált élelmiszereket kerülni, helyi termelőtől vásárolni, családonként legfeljebb egy autót tartani, drága külföldi utak helyett belföldi tömegközlekedős kirándulást választani. Mindent egybevéve: visszatérni a Szocializmusba. Mint most kiderült, az volt a fenntartható életvitel, amivel a legkevésbé károsítjuk a földet. 

At school, we discussed the advantages and disadvantages of city life until the coffee break, as well as its effects on the environment, especially the temperature. First conclusion: small towns are the best, where everything is close, so you don't have to use a car, except on weekends, and there are lots of plants everywhere. I can agree with this, I don't think it's necessary to use a car even in a city the size of Cegléd, and in smaller cities, if your workplace and your children's school are there, then definitely not. Sérgio clearly highlighted the use of cars, it has terrible harmful effects, air pollution, consumption of raw materials, anxiety about traffic jams and parking spaces. He said that if we could encourage people to avoid using cars and replace them with bicycles (even electric bicycles, because in hillier places they are justified) or public transport, many of our current problems would disappear. The next big step forward would be to plant every square centimeter. Plants have a very good effect on both our physical and mental health. The third is to think more seriously about our purchases. Not to replace old dishes, but to repair them, to have torn shoes and clothes sewn, to dress in Turi, to avoid overpackaged and imported food, to buy from local producers, to have no more than one car per family, to choose domestic public transport trips instead of expensive foreign trips. All in all: to return to Socialism. As it turns out, the sustainable lifestyle was the one that caused the least damage to the earth.

A nap második felében a városba vitt el minket Sérgio, és bemutatta Madeira mentőcsatornáit özönvíz és sárlavina esetén. 2010-ben volt egy iszonyú nagy esőzés, ami következtében rengeteg víz, kő, sár és növény zúdult le a hegyekből és lerombolta fél Funchalt. Az akkori elvezető rendszerek, mint kiderült, rossz helyen voltak és sokkal kisebbek, mint kellettek volna. Így a romok eltakarítása után ( két hónap alatt rendbetették a várost úgy, hogy előrre az ajtók közepéig ért a trutyi) újraterveztés és áthelyezték, átépítették az egészet. Nagyon érdekes, mert Sérgio két oldalról tekint erre a dologra. Egyrészt városi polgárként reméli, hogy soha nem lesz szükség újra ezekre az elvetető rendszeretke, másrészt, magyon kíváncsi, hogy hogyan működnének, ha szükszég lenne rájuk. Igazi tudós.

In the second half of the day, Sérgio took us to the city and showed us Madeira's rescue channels in case of floods and mudslides. In 2010, there was a terrible rainstorm, which caused a lot of water, rocks, mud and plants to rush down from the mountains and destroy half of Funchal. The drainage systems at that time, as it turned out, were in the wrong place and much smaller than they should have been. So after cleaning up the ruins (they tidied up the city in two months so that the garbage reached halfway up the doors at the front), they redesigned and relocated, rebuilt the whole thing. It's very interesting, because Sérgio looks at this from two sides. On the one hand, as a city citizen, he hopes that these drainage systems will never be needed again, and on the other hand, he is curious about how they would work if they were needed. He is a true scientist.

A tudományos séta után úgy döntöttem, itt az ideje kivárni a Tobogan sort. Fel Cabel Car-oztam a Monte tetejére, a kilátás festői volt. Remekül kialakították a hegyoldalban ezeket a teraszokat, amivel nem csak a földet és a vizet fogják meg, hanem extra helyet is szereznek, akár kertészkedni, akár csak a kertet megnövelni. A Tobogan sor iszonyú hosszú volt, de nem baj, kivártam. Végül is csak 50 percet kellett várni egy 5-6 perces, bár bizonyára egyedi élményért. Ezt a fonott kosárból készült szánkót olyan ügyesen lenavigálta két fickó, hogy valóban igazi különleges élményben volt részem. A Tobogan út mindössze két kilóméteres volt, úgyhogy az út többi részét helyi busszal tettem meg. 

After the scientific walk, I decided it was time to wait for the Tobogan line. I took the Cable Car up to the top of Monte, the view was picturesque. These terraces on the mountainside are wonderfully designed, not only to hold the soil and water, but also to create extra space, whether for gardening or just expanding the garden. The Tobogan line was incredibly long, but it didn't matter, I waited. In the end, I only had to wait 50 minutes for a 5-6 minute, albeit unique, experience. This toboggan made of wicker baskets was so skillfully navigated by two guys that I had a truly special experience. The Tobogan road was only two kilometers long, so I did the rest of the journey by local bus.

A buszom, szerencsére pont a helyi piacnál állt meg és mivel a múltkor zárva a volt, most bementem. Remek volt. Egy olyan standhoz léphem oda, ahol azonnal nagyon kedvesen megkérdezték, hogy honnanjöttem és ezuán sorolta is a három szót, amit magyarul tud: Szia, Köszönöm, Jó napot. Sok olyan gyümölcsöt kóstoltatott meg velem, amiről ediig nem is hallottam, kiderült, hogy ők csak kilenc féle marakuját árulnak a tizenkettőből. Vettem is nála egy ananász-banánt, egy marakiját, egy anonát és kettő kicsi mangót 44 euróért. Na így vásároljon az ember helyi termelőtől.

Luckily, my bus stopped right at the local market and since it was closed last time, I went in. It was great. I walked up to a stall where they immediately asked me very kindly where I was from and then listed the three words they knew in Hungarian: Hi, Thank you, Good morning. They made me taste a lot of fruits that I had never heard of before, and it turned out that they only sell nine types of passion fruit out of twelve. I bought a pineapple-banana, a passion fruit, a soursop and two small mangoes from them for 44 euros. That's how you should buy from a local producer.