DL: Festői Madeira, 3. nap

 

Tegnap akartam jegyet venni, a hét következő napjaira. a helyi tömegközlekedésre, de felvilágosítottak a buszállomásnál, hogy holnap nemzeti ünnep lesz, azaz National Holíday, szóval a buszok nem közlekednek. Itt jegyezném meg, hogy három mondatot mindenki beszél angolul, a buszsofőrök, a boltosok, éttermesek, utcai árusok, kocsmárosok, szóval mindenki tud érthetően válaszolni az indokolatlanul udvariasan feltett kérdéseimre.

Yesterday I wanted to buy a ticket for the next days of the week. for local public transport, but they informed me at the bus station that tomorrow is a national holiday, i.e. National Holíday, so the buses are not running. I would like to note here that everyone speaks three sentences in English, the bus drivers, the shopkeepers, the restaurant owners, the street vendors, the pub owners, so everyone can answer my unreasonably polite questions in a clear way.

Így ma reggel a 8 perc buszozás helyett 25 percet sétáltam az iskolába, azaz az öt csillagos hotelbe, és egész jó volt, de a meglepő az volt hogy amikor végeztem a sulival, ugyanazt a nyugodt, igazi szünnapos lelassulást tapasztaltam.

So this morning, instead of taking the 8-minute bus ride, I walked 25 minutes to school, which is to say, to the five-star hotel, and it was pretty good, but the surprising thing was that when I finished school, I experienced the same calm, real holiday slowdown.

Az iskolában a tanárunk, Sérgio, nagyon lelekes. Lubickol az előadásokon, nem csoda, hiszen ez a szakterülete, és bár fiatal ötvenpár éves emberről beszélünk, tulajdonképpen végig aszisztálta, sőt végigvezényelte Madeira biztonságossá tételét az elmúlt 20 évben. Helyi és külföldi mérnökökkel folyamatosan elemeznek, megtárgyalnak és agyalnak, hogy hogyan legyen biztonságos de mégis élhető a sziget. Láttunk felvételeket arról, hogy az ötvenes évek elején hogyan alakították ki a Levadákat, mert már akkor rájöttek, hogy ennyi ajándékba kapott édesvizet hasznosan kell felhasználni, úgyhogy ma már ivóvizet csinálnak belőle, locsolnak vele az ültetvényeken és villamos áramot állítanak elő belőle.

Our teacher at school, Sérgio, is very enthusiastic. He is a great listener, no wonder, since this is his field of expertise, and although we are talking about a young man in his fifties, he has actually assisted and even directed the process of making Madeira safe for the past 20 years. They are constantly analyzing, discussing and brainstorming with local and foreign engineers on how to make the island safe but still livable. We saw footage of how the Levadas were developed in the early fifties, because they realized back then that all that fresh water they had received as a gift had to be put to good use, so now they make drinking water from it, irrigate the plantations with it and generate electricity from it.

Minden óra frontálisan zajlik, de az asztalaink téglalap alakban vannak lerakva, és ez remek lehetőséget az a folyamatos diskurzusokra. Sérgio hagy minket kérdezni, megvitatni és világot megváltani is. A tegnapi írásomat megerősítve, arra a megállapításra jutottam a fenntarthatósággal kapcsolatben, hogy nem azért kell zölden gondolkodni és élni, hogy megmentsük a bolygót, mert a bolygó úgy is túlél bennünket, hanem azért hogy a jelen életkörülményeinket minél lassabban tegyük tönkre. A mostani életvitelünkel csak az emberiség életminőségét tesszük tönkre, nem a földet semmisítjük meg. Ha ezt sulykolnánk az emberekbe, hogy magatokkal b*sztok ki, senki mással, hátha eljutna az üzenet.

All classes are face-to-face, but our tables are arranged in a rectangular shape, which is a great opportunity for continuous discourse. Sérgio lets us ask questions, discuss, and even save the world. Confirming my writing yesterday, I came to the conclusion that we should think and live green not to save the planet, because the planet will outlive us anyway, but to slowly destroy our current living conditions. With our current lifestyle, we are only destroying the quality of life of humanity, not destroying the earth. If we instilled this in people, that we f*ck with ourselves, no one else, maybe the message would get through.

Az óra után fáradtan és éhesen ténferegtem ki a Casino Hotel-ből, itt jegyezném meg, hogy elég gyatra a kávészünet. Azt már krdzem feldolgozni lelkileg, hogy legközelebb Cegléden fogok egy jó kávét inni, de hogy se egy kis gyümölcs, se egy kis péksüti, vagy üdítő nincs a coffee break-ben, azt már más is megjegyezte. Szóval a mai tervem az ebédelés után a helyi piac a Mercado dos Lavorades meglátogatása volt, és a helyi különleges gyümölcsök megkóstokása, de a nemzeti ünnepük, ami egyébként a sziget felfedezését ünnepli, ami 1419-ben volt, miatt zárva volt. A piacra útközben betértem egy újabb parkba a Jardem Muncipial- ba, ahol újra előveszem a festői jelzőt. Az egész belváros úgy néz ki mint egy botanikus kert, minden zöld és élettel teli. Ráadásul a munkaszüneti nap miatt teljesen nyugodt volt a belváros, csak minden harmadik üzlet és étterem volt nyitva. Így ez egy könnyű, pihenős nap volt, de holnap újra felpörögnek majd az események.

After the class, I wandered out of the Casino Hotel tired and hungry, and I would like to note that the coffee break was pretty poor. I'm already asking you to mentally process that next time I'll drink a good coffee in Cegléd, but someone else has already noted that there is no fruit, pastries, or soft drinks in the coffee break. So my plan today was to visit the local market, Mercado dos Lavorades, after lunch, and taste the local special fruits, but it was closed due to their national holiday, which celebrates the discovery of the island in 1419. On the way to the market, I stopped at another park, the Jardem Muncipial, where I use the adjective picturesque again. The entire city center looks like a botanical garden, everything is green and full of life. Moreover, because it was a public holiday, the city center was completely quiet, only every third shop and restaurant was open. So it was an easy, relaxing day, but things will pick up again tomorrow.