BB - Madeira 4.nap
Ezt a képet ma reggel fotóztam az iskola felé sétálva (ma nem volt kedvem buszozni, olyan friss volt az időjárás reggel ) és a tegnapi írásomhoz kötődik. Funchal fölött a hegyek felhőbe burkolóznak, mint egy nagy fehér paplan, nagyon szép látvány élőben (remélem a kép is ad vissza belőle).
Teszek ide pár képet, hogy lássátok, miért is döntöttem a séta mellett:
I'll put some pictures here so you can see why I decided to walk:
A jóleső sétálás után a suliba beértem időben és egy rövid csevegés után folytattuk a megkezdett témát. A modern városok problémáit boncolgattuk, a túlnépesedésüket és az ebből fakadó szennyezéseket, a közlekedés kihívásait, a szemétkérdést és ezeknek a lehetséges megoldási terveit. Nagyon érdekes, hogy például a közlekedésnél, szóba került, hogy mennyire el vagyunk kényelmesedve és családonként több autót tartunk üzemben, ezzel is szennyezve a környezetet, ahelyett, hogy tömegközlekednénk, vagy alternatív közlekedési módokat keresnénk például elektromos eszközök, vagy a kerékpár. A hajdani vasfüggöny nyugati oldaláról érkező kollégák (olasz, spanyol, finn) a kerékpáros közlekedés mellett érveltek, míg a keleti részről érkezett litvánok hőzöngtek, hogy ők aztán biztos nem kerékpároznak és gyártották a kifogásokat ellene. Abszolút magunkra ismertem bennük. Ahogy végignéztem ekkor a csoporton, nevettem magamban, hogy csak nekünk kelet-európaiknak van jelentős súlyfeleslegünk, míg a nyugatiaknak nincs. Valószínűleg ők tényleg kerékpároznak életmód szinten. Szóba került még, hogy a fenntartható életmódot hogyan tudnánk kialakítani. Ne vegyünk annyi ruhát, használt ruhákat vehetnénk-eladhatnánk, ha elszakadt ne dobjuk ki, hanem varrjuk meg. Ne vegyünk könyveket, hanem kölcsönözzünk a könyvtárból. Ne együnk annyit és ne vásároljunk feleslegesen, aminek jó részét úgyis kidobjuk. Nagyon sok ilyen apró dologról ötleteltünk, de az ötletelés végére azt tűnt fel, hogy igazából gyerekkoromban (80-as évek) fenntartható módon (ahhoz közelítő) éltünk Magyarországon. Mondjuk úgy könnyű volt, hogy mindenki nagyjából ugyanolyan anyagi szinten élt (tehát szegény volt), így nem tudott venni sok felesleges dolgot, élelmiszert, de ezekből nem is volt elérhető nagy mennyiség. Ami elromlott, megjavítottuk, nem vettünk újat, ami elszakadt megvarrtuk. Ami ruhát kinőttünk, azt örökítettük családon belül azokra, akiknek jó volt. Vicces hogy a szocializmus életformája sokkal közelebb állt a fenntarthatósághoz, mint amiben most élünk.
A kávészünet után Sergio vezetésével besétáltunk a városba, ahol megmutatta azokat a védműveket, amiket a legutóbbi villámárvíz és sárlavina után hoztat létre, hogy a jövőben remélhetőleg megvédje a várost a pusztítástól. A városfelfedező túrám során láttam már ezeket a betoncsatornákat, amelyek a tengerpartig futnak le. A part közelében, ahol összekötötték a bejövő csatornákat, már 6-8 méter mély és 15-20 méter széles betonozott mederben folyik a víz. Itt ért véget a nap oktatási része, de én a szigeten sok helyen megtalálható "teleferico"-val (ez egy kábeles kabin, amivel gyorsan lehet a hegyre fel-, illetve lejutni) elindultam felfelé a Monte-re és közben fenntről is fotóztam ezeket a csatornákat. De nem csak ez volt a célom az utazással, hanem .........(a fényképek után leírom)....
I took this picture this morning while walking to school (I didn't feel like taking the bus today, the weather was so fresh in the morning) and it is related to my post yesterday. The mountains above Funchal are covered in clouds, like a big white blanket, a very beautiful sight in person (I hope the picture reflects it).
After the pleasant walk, I arrived at school on time and after a short chat, we continued the topic we had started. We analyzed the problems of modern cities, their overpopulation and the resulting pollution, the challenges of transportation, the garbage issue and possible solutions to these. It is very interesting that, for example, in the case of transportation, they talked about how comfortable we are and how we keep several cars per family in operation, thus polluting the environment, instead of using public transportation or looking for alternative modes of transportation, such as electric vehicles or bicycles. Colleagues from the western side of the former Iron Curtain (Italian, Spanish, Finnish) argued in favor of cycling, while Lithuanians from the eastern side were fuming that they certainly didn't cycle and made excuses against it. I absolutely recognized myself in them. As I looked around the group, I laughed to myself that only we Eastern Europeans are significantly overweight, while Westerners are not. They probably really cycle as a lifestyle. They also talked about how we could develop a sustainable lifestyle. We shouldn't buy so many clothes, we could buy or sell used clothes, if they are torn, we shouldn't throw them away, but sew them. We shouldn't buy books, but borrow them from the library. We shouldn't eat so much and we shouldn't buy unnecessary things, most of which we throw away anyway. We brainstormed a lot of little things like this, but by the end of the brainstorming, it became clear that we actually lived (close to) sustainably in Hungary when I was a child (in the 80s). Let's say it was easy because everyone lived at roughly the same financial level (so they were poor), so they couldn't buy many unnecessary things, food, but there wasn't a large amount of them available either. We fixed what broke, we didn't buy new ones, we sewed up what was torn. We outgrew the clothes we passed on within the family to those who liked them. It's funny how the socialist way of life was much closer to sustainability than the one we live in now.
After the coffee break, Sergio led us into the city, where he showed us the protective works that were being created after the recent flash flood and mudslide, to hopefully protect the city from destruction in the future. During my city tour, I had already seen these concrete canals that run down to the beach. Near the shore, where the incoming channels were connected, the water flows in a concrete channel 6-8 meters deep and 15-20 meters wide. The educational part of the day ended here, but I took the "teleferico" (a cable cabin that can be found in many places on the island) up to the Monte and took photos of these channels from above. But this was not the only purpose of my trip, but ......... (I'll write about it after the photos)....
Végre megkaptad a kávéd! Egészségedre!
VálaszTörlés