BB - Madeira 2. nap

  

     Ma reggel kezdetét vette a képzésem szakmai része. Reggelim után siettem a közeli buszmegállóba és felpattantam az első buszra, ami abba az irányba megy, ami jó nekem. Sajnos alvásból tehetségtelen vagyok (óvodában megbuktam alvásból), rettenetesen nehezen és sokára keltem fel így sietnem kellett a reggelivel is és a sétával is a buszmegállóba, de legalább felismertem a helyet, ahol le kell szállnom (ez volt a reggelem csúcsteljesítménye). Kellene egy kávé!

 A képzésem helyszíne egy hotel, a Casino Park Hotel rendezvényterme (egyébként a képző összes tanfolyama itt, egy-egy rendezvényteremben folyik). A kurzusom vezetője Sergio, aki geológus doktor (annyi szakterülettel, hogy meg se tudtam jegyezni 😁, na jó, például: hidrológia, folyami geomorfológia és még számos) és földrajz tanár, nagyon szimpatikus ember, inkább kutató mint tanár. A tanfolyamok legnagyobb létszámú csoportjaként, 15-en próbáljuk elsajátítani, amit Sergio tanít nekünk. A társaim 2 finn, 2 olasz, 1 szlovák, 2 magyar, 2 spanyol, 3 litván, 3 lengyel. Az első óra a szokásos "jégtörő program"-mal kezdődött, egyesével kerestük fel egymást és beszélgettünk, bemutatkoztunk, majd a végén visszaülve a helyünkre bemutattuk a beszélgetőtársunkat a többieknek, az alapján, amit megjegyeztünk az adott illetőről. Az én partnerem Marco volt, aki Olaszországban, Firenzében született, de munkája és a szerelme miatt 5 éve Bratislavában él (nagyon kell szeretnie a munkáját és a párját egy Firenze Pozsony csere miatt). Fenntarthatósággal kapcsolatos projekteken dolgozik  (nem tanár) és Erasmus-hoz hasonló Eu-s tanfolyamokat szervező cégben dolgozik a párjával. Szimpatikus páros. Az ismerkedés után Sergio egy PPT-s vetítés keretén belül bemutatta Madeira geológiáját, a környezetvédelmét, a turizmus kihívásait és a lehetséges megoldásait. Ezekkel kapcsolatos lesz a pénteki házi feladatunk is, választanunk kell egy-egy feladatot és megoldási tervet kell készítenünk kis csoportban, majd prezentálnunk is kell az ötleteinket. Ezután kávészünetünk volt. Az első emeleten volt lehetőségünk összegyűlni, eszmecserélni, kávézni, üdítőzni. Siettem is, mert már reggel óta ordított a testem koffeinért, valamint oxigénért és friss, hűvös levegőért (klímaellenes kolléganők kikapcsoltatták a levegőáramlást a teremben). Ez utóbbi vicces, mert az iskolavezető tanárnő benyitott hozzánk óra közben (keresett valakit) és még ő is megjegyezte, hogy iszonyú meleg  van a termünkben. Az évek alatt rá kell jöjjek, hogy a tanárok, magas hőmérsékleten és anaerob körülmények között érzik komfortosnak a létet. Szóval kávészünet. Olyan minőségű kávészag keringett az első emeleten, hogy inkább a továbbhaldoklást választottam. Ittlétem alatt nem találtam olyan kávét, ami iható lett volna, ez elképesztő. Olyan bűnrossz kávék vannak Madeirán, hogy azzal vallatni lehet. Itt nem arról kell beszélni egy kávé tekintetében, hogy 100% arabica, vagy épp milyen az arabica-robuszta aránya, vagy világos, francia pörkölésű, avagy olasz, sötét pörkölésű-e a kávé. Itt egyszerűen fogják a kávébabokat, egy disznópörkölővel elégetik és a hamuját lefőzik kávénak. Kaphatsz hozzá plusz vizet és/vagy tejet, aztán idd meg. A balkáni kávék ezekhez képest nesquik kakaók. Az iszonyatos és a rettenetes között választhatsz ahogy kávézóról kávézóra próbálkozol. Pedig ma nagyon kellett volna, de a gyomrom kímélése érdekében inkább csak beszélgettem. A terembe visszatérve folytattuk a megkezdett témánkat, sok ötleteléssel és diskurzussal.

Az iskola végeztével ebédszünet, majd irány a kikötő, mert a suli szervezésében egy katamarán fedélzetén delfinlesre mentünk. Zseniális volt, a csoport minden tagja nagyon jól érezte magát, rengeteget nevettünk és beszélgettünk, ja és láttunk delfineket. És a végére csatolom is a nap képeit:

This morning the professional part of my training started. After breakfast I hurried to the nearby bus stop and jumped on the first bus that goes in the direction that is good for me. Unfortunately, I am sleep-deprived (I failed in kindergarten from sleeping), I woke up terribly and took a long time, so I had to hurry with both breakfast and the walk to the bus stop, but at least I recognized the place where I had to get off (this was the peak of my morning). I need a coffee!

The venue of my training is a hotel, the Casino Park Hotel event hall (by the way, all the training courses take place here, in one of the event halls). My course leader is Sergio, who is a doctor of geology (with so many fields of expertise that I couldn't even remember 😁, well, for example: hydrology, river geomorphology and many more) and a geography teacher, a very nice person, more of a researcher than a teacher. As the largest group of the courses, 15 of us are trying to master what Sergio is teaching us. My companions are 2 Finnish, 2 Italian, 1 Slovak, 2 Hungarian, 2 Spanish, 3 Lithuanian, 3 Polish. The first lesson started with the usual "icebreaker program", we approached each other one by one and talked, introduced ourselves, then at the end we sat back down and introduced our conversation partner to the others, based on what we had noticed about the person. My partner was Marco, who was born in Florence, Italy, but has been living in Bratislava for 5 years due to his work and love (he must really love his job and his partner because of a Florence-Bratislava exchange). He works on sustainability-related projects (not a teacher) and works with his partner in a company that organizes EU courses similar to Erasmus. A nice couple. After the introduction, Sergio presented Madeira's geology, environmental protection, tourism challenges and possible solutions in a PPT presentation. Our homework on Friday will also be related to these, we have to choose a task and prepare a solution plan in a small group, and then present our ideas. Then we had a coffee break. On the first floor we had the opportunity to gather, exchange ideas, have coffee, and have refreshments. I was in a hurry, because my body had been screaming for caffeine, oxygen, and fresh, cool air since morning (anti-climate colleagues had turned off the air flow in the room). The latter is funny, because the head teacher came in during class (she was looking for someone) and even she commented that it was terribly hot in our room. Over the years, I have come to realize that teachers find life comfortable in high temperatures and anaerobic conditions. So coffee break. The smell of coffee on the first floor was so bad that I chose to continue dying. During my stay here, I couldn’t find any coffee that was drinkable, which is amazing. There are such bad coffees in Madeira that you could be interrogated. Here, you don’t have to talk about whether a coffee is 100% arabica, or what the ratio of arabica to robusta is, or whether the coffee is light, French-roasted, or dark Italian-roasted. Here, they simply take the coffee beans, burn them with a pig roaster, and brew the ashes into coffee. You can get extra water and/or milk, and then drink it. Balkan coffees are like Nesquik cocoas compared to these. You can choose between the awful and the terrible as you try from café to café. I really should have, but in order to spare my stomach, I just talked. Returning to the room, we continued the topic we had started, with a lot of brainstorming and discourse.

After school, we had a lunch break and then headed to the harbor, because the school organized a dolphin watching trip on a catamaran. It was brilliant, everyone in the group had a great time, we laughed and talked a lot, and oh, and we saw dolphins. And at the end, I'll attach the pictures of the day: