Fortbildungskurs, Lindau - WIEDER DEUTSCHE BAHN

Mit den frischesten Eindrücken im Gepäck traten wir die Heimreise an. Wir waren überzeugt: Diesmal kann uns wirklich nichts mehr überraschen. Drei Stunden früher als nötig ging’s los, wir entschieden uns für einen Direktzug über eine baustellenfreie Strecke und standen rechtzeitig am Bahnhof. Ein Selbstläufer – dachten wir.

Anfangs lief tatsächlich alles glatt, doch dann stiegen immer mehr Leute zu. Erst füllten sich die Sitzplätze, dann die Gänge, und an einem Bahnhof musste sogar ein zusätzlicher Wagen angehängt werden. So voll war es, dass manche sogar in der Toilette standen – die immerhin dieses Mal funktionierte.

Und als wir dachten, noch voller geht’s nicht, stieg eine etwa zehnköpfige Gruppe junger Leute ein: Hawaii-Hemden, auf denen – zwischen Palmenblättern – ihre eigenen Gesichter prangten. Dazu zwei Kästen Bier. Je leerer die Flaschen wurden, desto besser die Stimmung – und desto höher die Lautstärke.

Fazit: Direktzug heißt noch lange nicht, dass die Party nicht direkt mitfährt.

Már tapasztalatokkal felvértezve vágtunk neki a hazafelé vezető útnak. Meg voltunk győződve róla: most aztán tényleg semmi sem érhet minket váratlanul. Biztos ami biztos, a szükségesnél három órával korábban indultunk, olyan közvetlen vonatot választottunk, ami felújításoktól mentes vonalon haladt, és időben ott álltunk a peronon. Innentől már minden sínen van – gondoltuk.

Eleinte tényleg minden simán ment, aztán egyre többen szálltak fel. Előbb csak az ülések teltek meg, aztán a folyosók is, sőt az egyik állomáson még egy plusz vagont is rá kellett kapcsolni a vonatra. Olyan tömeg lett, hogy már a vécében is álltak – ami ezúttal legalább működött.

És amikor azt hittük, hogy ennél zsúfoltabb már nem lehet a vonat, felszállt egy tízfős fiatal társaság hawaii mintás ingben, amelyeken – a pálmalevelek között – saját portréjuk virított. Két rekesz sörrel érkeztek, és ahogy ürültek az üvegek, úgy emelkedett a hangulat –  és ezzel együtt a hangerő is.

Megkönnyebbülten szálltunk le Münchenben a vonatról, sürű fogadkozások közepett, hogy a DB helyett legközelebb az ÖBB-ét választjuk.

Ennyi viszontagság után a jól megérdemelt kávét ezzel a kilátással a háttérben hörpintettük fel:

Nach all den Strapazen hat der wohlverdiente Kaffee gleich noch besser geschmeckt – vor allem mit diesem Ausblick im Hintergrund:

Judit és Peta