BB - Madeira 3. nap

   

     Megfigyeltem az Erasmus+kurzusaim során, hogy egyszer csak elérkezik az az érzés, hogy ez az a nap, mikor kicsit lassítani kell, mert a suli-városnézés(felfedezés/túra) -éjszakai blogírás után nem tudok aludni, pihenni és zombiüzemmódra állok át. Na ez az érzés ma reggel kerített hatalmába. Ébredés után eltévedtem a saját szobámban, majd lidércként végigkísértettem a szállásom indokolatlan sok helységét az étteremig, ahol minden idők leglassabb rágómozdulataival elfogyasztottam a reggelimet. Parádé volt minden pillanata, ha ezt az egészet végigkövette volna valaki, a végén megtapsolt volna. Majd "irgalmatlan" tempóban lesétáltam ( kb.,mint Joe Biden, mikor eltévedt a színpadon) a buszmegállóhoz, ahol feltűnt, hogy senki nem áll ott. A fejemben az utolsó 2 aktív neuron bekapcsolta a csengőt, hogy de hisz tudtad, hogy ma július1. van, amikor nincs tömegközlekedés, vagy legalábbis nagyon ritkán. Szóval, Madeira ideiglenes Korda Gyuri bácsijára várt egy jó 25-30 perces séta az iskolába. 

Madeirán július 1-jén ünneplik az Autonóm Régió Napját (Dia da Região Autónoma da Madeira). Ez egy munkaszüneti nap, és az 1976-ban elnyert autonómiát ünneplik. A napot a portugál felfedezők érkezésének 1419-es évfordulójával is kötik, amikor is felfedezték a szigetet. Ez a Madeira Day, ilyenkor fesztiválok, tűzijátékok, politikai rendezvények vannak, illetve az üzletek és éttermek jó része zárva van és a tömegközlekedés is csökkentett üzemmódban működik (ami azt jelenti, hogy leginkább nem jön busz).A suliba olyan pontosan megérkeztem, ahogy a bankok vonnak le tőlünk pénzt és Sergio bele is csapott a tegnap elkezdett témáinkba. Olyan volt a mai nap, mint egy nagy kerekasztal beszélgetés, vitafórum és ötletelés. Prezentáció formájában bemutatta és elmagyarázta nekünk Madeira geológiáját, időjárási jellemzőit és az ezek miatt szükségessé vált fejlesztéseket. Az utóbbi évtizedekben, de leginkább az utóbbi 30 évben többször előfordultak villámárvizek és abból kialakuló sár-,és törmeléklavinák, amelyek sok halálos áldozatot és jelentős anyagi kárt okoztak a szigeten, de leginkább a fővárosban Funchalban. Ennek következtében nagy anyagi ráfordítással létrehoztak széles betoncsatornákat Funchal városában, a hegyekből lefolyó vizek természetes medrének kiszélesítésével, hogy szabályozni tudják a jövőben bekövetkező hasonló katasztrófák lefolyását (érted!! lefolyását). Mivel a város tulajdonképpen nagyon meredek hegyvonulatok oldalában és között fekszik egészen a tengerpartig, megtiltották bizonyos magasság felett a fák kitermelését és az építkezéseket. Hogy mi okozza ezeket a villámárvizeket? Normál körülmények között a levegő áramlása Funchalnál úgy történik, hogy a tenger felől hideg levegő áramlik reggel a szárazföld fölé, ahol napközben a föld felmelegíti ezt a légtömeget, amely felszáll és este visszaáramlik a tenger felé. Ez egy körforgás, ami természetes és jó. Közben Funchaltól északra a hegységekben, pedig egy másik jelenség zajlik le. Észak felől nedves légtömeg érkezik a sziget fölé, ahol magas nyomású ciklonként keringve állandó csapadékot biztosít a hegyi erdőkben. Ez a Fanal erdő (babérerdő),  ami (fura megfogalmazásban) a felhőben van. Ha itt túrázik az ember egy varázslatos hely, mert örökké ködös és nyirkos, párás a levegő a magas nedvességtartalom miatt, mert hiszen a felhőzet az erdőben van. DE! A klímaváltozás miatt előfordulhat olyan időjárási szituáció, hogy északról hirtelen lezúdul a légáramlat (az állandó keringés helyett) az alacsonyabban lévő területek fölé és nagy mennyiségű csapadékát egyszerre, gyorsan adja le. Na ekkor történnek meg a katasztrófák. 

Szóval ezekről a jelenségekről beszélgettünk, a klímaváltozás következményeiről vitatkoztunk, puffogtunk a politikusok hozzáállásán és próbáltunk megoldásokat találni a problémákra. A csoportban a szlovák-olasz házaspárnak (Marco és Gabriella) van egy NGO-s cége, melynek a profilja a fenntarthatóság és a klímavédelem, ők kiadványaikat adták körbe nekünk ilyen témákban és provokatív, de remek kérdésekkel próbálták Sergio-t és minket is zavarba hozni és felébreszteni. Sergio elég nyitottan áll a kérdéshez és holisztikusan közelíti meg a kérdéseket és a lehetséges megoldásokat. 

A tanítás végén besétáltam a központba próba szerencse elven keresni nyitott éttermet és igazából kb., minden 3. nyitva is volt. Ebéd után az imént említett elven keresni kezdtem kávézót, ahol jó kávét tudok inni. Ezt úgy csinálom, hogy megnézem milyen kávégép van az adott helyen, ha jónak néz ki a  megérzésemre hagyatkozva szerencsét próbálok. (Igazából mindenhol professzionális karos kávégép van, szóval kell a jedierő). Na a mai kávém, a tegnap említett rettenetes és iszonyatos közül a rettenes kategóriába esett. A csoportban meg is beszéltük, hogy tényleg nincs a szigeten jó kávé, még senki nem ivott sehol olyat. Meg is reklamálta az olasz kolléganőnk Sergionak, hogy a kurzusbüfé borzasztó, mert a kávé ihatatlan és azon kívül sincs semmi benne, ami más tanfolyamokon mindig van, például gyümölcsök, aprósütemények. Hazafelé sétálva szokásomhoz híven adtam fel helyi lottót egy lottózóban, ahonnan kilépve látom, hogy jön egy busz és a buszmegálló pont előttem van. Micsoda szerencse!! A busz meg is állt, DE... a sofőr nem nyitotta ki az ajtót, mert nagyon tele volt, csak mutatta, hogy 5 perc múlva jön a következő sós hering járat. Na mindegy, megvártam ezt a következőt, ami pont ugyanúgy tele volt, de oda legalább felengedett a sofőr és én, mint egy apró legó a dobozban összeálltam a többi a legóval és hazáig a multikulturalizmus tapinthatóságát élvezhettem.

Majdnem elfelejtettem: 

I noticed during my Erasmus+ courses that suddenly the feeling comes that this is the day when I need to slow down a bit, because after school-city sightseeing (discovery/tour)-night blogging, I can't sleep, rest and I switch to zombie mode. Well, this feeling took over me this morning. After waking up, I got lost in my own room, then haunted like a ghost through the many unnecessary rooms of my accommodation to the restaurant, where I ate my breakfast with the slowest chewing movements ever. Every moment was a parade, if someone had followed this whole thing, they would have applauded me at the end. Then I walked down at a "merciless" pace (about like Joe Biden when he got lost on stage) to the bus stop, where I noticed that no one was standing there. The last 2 active neurons in my head turned on the bell, saying, "But did you know that today is July 1st?" There are times when there is no public transport, or at least very rarely. So, a good 25-30 minute walk to school awaited Madeira's temporary uncle Gyuri Korda.

On July 1st, Madeira celebrates the Day of the Autonomous Region (Dia da Região Autónoma da Madeira). It is a public holiday and celebrates the autonomy it gained in 1976. The day is also associated with the 1419 anniversary of the arrival of Portuguese explorers, when they discovered the island. This is Madeira Day, and on this day there are festivals, fireworks, political events, and most of the shops and restaurants are closed and public transport is also operating in reduced mode (which means that most buses do not come). I arrived at school exactly as the banks were withdrawing money from us and Sergio jumped into the topics we started yesterday. Today was like a big roundtable discussion, discussion forum and brainstorming. He presented and explained to us the geology of Madeira, its weather characteristics and the developments that have become necessary due to them. In recent decades, but especially in the last 30 years, flash floods and the resulting mud and debris avalanches have occurred several times, causing many deaths and significant material damage on the island, but mostly in the capital Funchal. As a result, wide concrete channels were created in the city of Funchal at great expense, widening the natural bed of the waters flowing down from the mountains, in order to regulate the flow (you get the idea!! the flow) of similar disasters in the future. Since the city is actually located on the side and between very steep mountain ranges all the way to the coast, the extraction of trees and construction above a certain height have been prohibited. What causes these flash floods? Under normal circumstances, the air flow in Funchal is such that cold air from the sea flows over the land in the morning, where during the day the land warms this air mass, which rises and flows back towards the sea in the evening. This is a cycle, which is natural and good. Meanwhile, in the mountains north of Funchal (Fanal), a different phenomenon takes place. A moist air mass arrives over the island from the north, where it circulates as a high-pressure cyclone and provides constant precipitation in the mountain forests. This is the Fanal forest (laurel forest), which (in a strange way) is in the clouds. If you hike here, it is a magical place, because it is always foggy and damp, the air is humid due to the high humidity, because the clouds are in the forest. BUT! Due to climate change, a weather situation can occur where the air flow from the north suddenly descends (instead of constant circulation) over lower areas and releases a large amount of precipitation at once, quickly. That's when disasters happen.

So we talked about these phenomena, we argued about the consequences of climate change, we puffed at the attitude of politicians and we tried to find solutions to the problems. In the group, the Slovak-Italian couple (Marco and Gabriella) have an NGO company, whose profile is sustainability and climate protection, they gave us their publications on such topics and tried to embarrass and wake up Sergio and us with provocative but great questions. Sergio is quite open to the question and approaches the questions and possible solutions holistically.

At he end of the lesson, I walked into the center to try and find an open restaurant and actually about every third one was open. After lunch, I started looking for a cafe, where I could drink good coffee, based on the principle I just mentioned. I do this by checking what kind of coffee machine is available in the given place, and if it looks good, I try my luck, relying on my intuition. (Actually, there are professional lever coffee machines everywhere, so you need Jedi strength). My coffee today, among the terrible and awful ones mentioned yesterday, fell into the terrible category. We also discussed in the group that there really is no good coffee on the island, no one has ever had such a thing anywhere. Our Italian colleague even complained to Sergio that the course buffet was terrible, because the coffee was undrinkable and there was nothing else in it, which is always the case on other courses.